Mi az a Kreatim? Egy esemény, folyamat, vásár, kiállítás, ahol évente több száz művész mutatja be munkáját. Egy hely, ami megteremti a találkozás-, a tárgyak olvasásának, megértésének lehetőségét. Egy kis idő, amelyet azzal ölthetünk, hogy saját korunkkal szinkronba kerüljünk, elsősorban nem a technikai újítások és technikai design, hanem az iparművészi /designer gondolkodás által.
A technikai innovációk létezésük óta fontos szerepet töltenek be életünk reprezentációs stratégiáiban abból a szempontból, hogy velük látványosan lépést tartunk a korral és felelősséget érzünk a fejlődő civilizáció sorsa iránt. Azzal, hogy használjuk ezeket a vívmányokat, egyben támogatjuk is a további fejlesztéseket. Az egyre környezettudatosabb technológiák, energiatakarékos gépek és eszközök presztízs tárgyakként jelennek meg. Azonban a pusztán technikai fejlődéssel reprezentálók számára kimarad egy fontos aspektus, a különböző organikus anyagokkal, tárgy típusokkal, formákkal, az alkotói szemlélet változásával való személyes kontaktus. Mindez olyan környezetet jelenthet a technikai innovációk számára, aminek a hiánya a kor, a XXI. század szemléletével való valódi kapcsolatot kérdőjelezheti meg. (Ez persze önálló diskurzus témája is lehet, hogy a XXI században mi tekinthető reprezentatívnak és valóban lehet, hogy a technikai vívmányok állnak nyerésre.)
Érdekes ékszerek jelentek meg Afrika egyes területein az elmúlt években. Az elhasználódott head szettek lettek a leggyakrabban használt fülbevalók, amelyek megteremtik ugyan a fejlett civilizációval való kapcsolat látszatát, de ezekhez a szettekhez nem tartozik telefon, így a kapcsolat valósan nem jön létre. A hasonlat talán túl direkt , de jól érzékelhető, hogy nem elégséges a legújabb telefon, vagy I-pad birtoklása, ha nem veszi körbe átgondoltan, a tárgykultúra más területeit is magába foglaló környezet. Mindenki a saját környezetében alakít ki kommunikációs stratégiákat és tárgyait ennek veti alá. Tárgyaink jelzik a kapcsolatunkat és elvárásainkat a külvilággal/szemben.
A Kreatim művészei azok elvárásainak tudnak megfelelni, akik kreatívan értelmezik a környezetük alakítását, akik szeretik az egyedi, vagy kisszériás tárgyakat és értékelik a művészek által befektetett energiákat és fontosnak tartják akár a kézműves technikákat a XXI. század szellemiségéhez igazítva. A technikai apparátusunk fejlettségének és a saját készítésű tárgyainknak paralell használata kifejezheti napjaink kicsit végletek között oszcilláló szemléletmódját. Megoszlanak az elképzelések a kortárs fogalmáról és ezen belül is több szemlélet próbál érvényesülni. Szeretjük azt a kardigánt amit az anyukák, nagymamák kötnek de az autónk motorháztetejét kinyitva tehetetlenek vagyunk, pedig az autónk az egzisztenciánk egyik legkifejezőbb darabja. Érdekes ellentmondások rajzolódnak ki a trendek között. A lokális, felügyelhető , fenntartható és a globális, kommunikációt és sebességet felgyorsító kontrollálhatatlan tárgyak között élünk.
A Kreatim a lokális, kifejezetten magyar alkotók által létrehozott tárgykultúrát mutatja be. Az alkotók idejük nagy részét töltik egyedi és házi készítésű tárgyak megtervezésével és elkészítésével, így minden képzelőerejük, kreativitásuk és alkotó energiájuk, technikai hátterük ezekben a tárgyakban testesül meg. Amikor egy-egy alkalommal megtelik a tér a művészekkel és tárgyaikkal érezhetően megemelkedik az energia szintje a térben és szó szerint felizzik a levegő. A 2012-es karácsonyi vásáron több, mint 50 művész szellemi energiájával és a mögötte felépült technikai apparátus kapacitásaival találkozhat a közönség.
A december 9-ei Kreatim eseményre készülünk az Átrium Film-Színházban, ahol még soha nem rendeztünk vásárt. Ez azért fontos a számunkra, mert a jövőben nem egyedül a Kreatim fogja megteremteni a befogadó helyszín kortárs szellemiségét, ahogy eddig. Budapest új független kulturális helyszínén az intézmény sajátosságaiból adódóan elsősorban a film, a színház, a tánc és a közösségi programok kapják a főszerepet, aminek az időről időre megjelenő iparművészek és designerek is részesei lesznek.
