Nem az a kérdés, hogy mit jelent a tárgy, mint fogalom hanem, hogy hogyan választunk? Mindenki tanul művészetről, tudjuk, hogy van irodalom, zene, képzőművészet, azonban sokkal többet foglalkozunk, dolgozunk a tárgyakkal, vagy csak használjuk azokat, amik természetes módon vesznek körül minket, mint amennyit tanulunk, vagy tudunk róluk valójában.
A festmények és szobrok kiemelkednek a hétköznapjainkból, mint műalkotások, de a tárgyak nem. Szeretünk megfeledkezni arról, vagy nem is tudjuk hogy minden, ami körülvesz bennünket az a design, vagyis a tervezett környezet és a benne lévő tárgyak rendszere. Mindenki megválaszthatja, hogy milyen tárgyakat használ és azt is lehet választani, hogy nem foglalkozunk vele, de akkor is szükségszerűen megjelennek a tárgyak körülöttünk valahonnan. Érdekes, hogy a történelem során sokkal több idő telt el személyes tárgyak nélkül, mint velük. Szinte csak a reneszánsz után vált nagyon lassan általánossá a berendezett ház, vagy lakás és ebbe még a konyhai eszközök is beleérthetők. A paloták gazdagságuk ellenére sem zsúfolt berendezésükről híresek, a kor átlagos lakásaiban sokáig a szalmazsákok voltak a fekvő és ülőhelyek is. A bútor presztízs tárgynak számított, de még a szék is, amiből kb.: 1 db. volt egy háztartásban és azon ült a ház ura. Ez azért érdekes, mert az emberré válás folyamatát is tárgykészítés és az eszközhasználat indította el, ehhez képest a személyes tárgyi környezet nagyon minimális volt több ezer éven keresztül. Szinte minden tárgy presztízs jelentőségű volt és így már ezekkel a rárakódott jelentéstöbbletekkel örököltük a tárgyválasztás rendszerét, a porcelán készletektől most már a bőrcipőig, ékszerekig, stb. Egy könyv alcímét idézhetjük: Az vagy amit birtokolsz… Ezen lehet gondolkodni, viszont tudjuk, hogy a tárgykultúra az egyik legjobb tudatmódosító eszköz és az őszinteség évadában, karácsony előtt be kell vallanunk, hogy nagyon fontos a számunkra: Nem mindegy, hogy hogyan definiáljuk magunkat a társadalomban, akár azonosulva valamivel, akár megkülönböztetve a személyiségünket másoktól. Játszunk a lehetőségekkel és magunkkal, amihez kellenek a tárgyak!
