Évek óta szervezünk design vásárokat, de mindig a karácsony a legvadabb „tárgykulturális” évad. Ez talán azt jelenti, hogy az évnek ez a része az, amit magunkról az összes rokonunkról, ismerősünkről és a tárgyakról való intenzív gondolkodással töltünk. Megpróbáljuk az általunk ismert személyeket tárgyakkal párosítani a fejünkben úgy, hogy az nekünk is örömet okozzon. Ez nagyon intenzív időszaka az évnek ráadásul már a vége felé jár, mindenki elfáradt, itt a tél, sötét, stb. ezért nagyon fárasztó is, amit szeretnénk megúszni, vagy minél gyorsabban elintézni. Ez az évad nagyjából fordítottan arányos a tanévvel, vagy a színházi évadokkal, amik kb.: 9-10 hónapig tartanak, aztán szünet. A tárgykultúra évad jó esetben 1-2 hónapig tart átlagosan, de van, aki egy pár nap alatt szeretné letudni viszont mindenki érzi, hogy ez a gondolkodás megkerülhetetlen még akkor is, ha a végén nem veszünk semmit esetleg.
Karácsony előtt minden évben elkezdünk azon gondolkodni, hogy milyenek vagyunk valójában mi magunk és mit is szeretnénk kapni, mi az amit magunknak még nem vettünk meg az év során, vagy mástól várunk. Van tehát az évnek egy időszaka, amit ilyen módon komolyan a magunkkal való őszinte szembenézés és az egymásra figyelés határozhat meg. Senki nem szeretne olyan ajándékot kapni, aminek nem örül, ezért nem lehet kamuzni és nem is szeretne olyat adni, aminek nem örülnek, így feltétlen őszinteségre van szükség és ezzel szemben komoly nyomozó munkára a többi embert illetően.
Sokan mondják, hogy nem kérnek ajándékot, mert a szeretet és megbecsülés sokkal fontosabb, ez igaz de, ha végig nézzük az emberiség teljes történetét azt látjuk, hogy a tárgyak az első pillanattól meghatározzák emberi lét alapjait. Segítenek elvégezni a munkánkat, segítenek kifejezni, felépíteni személyiségünket, kommunikálnak a külvilággal és ezzel segítenek minket boldognak és sikeresebbnek is lenni, vagy csak megteremteni boldogság és siker érzetét/látszatát és ez egy lépés lehet ahhoz, hogy valóban így is legyen. Az ajándékozás ezért fontos a számunkra, mert egy-egy tárgyban és a kapcsolatainkban benne rejlenek a személyes folyamatok, amiket a tárgyainkkal indítunk, végzünk, folytatunk, segítenek, vagy korlátoznak és ebben az esetben nem mindegy, hogy milyen az a tárgy és egyáltalán, hogy mi az?
