Késésben vagyunk, napok óta rá sem néztünk a design naptárunkra… a mindenre, így a művészetre is kiterjedő pólusváltás elragadta a figyelmünket és eltérített eredeti célunktól, hogy holnaputánig minden művészt bemutassunk. 40 művészről két nap alatt írni most már lehetetlennek tűnik de így, hogy a idő szorításából kikerültünk egy kicsit fókuszáljunk a mai napra!
Mielőtt kiderül, hogy a mai nap miért olyan különleges, egy kicsit tekintsünk ki a nagyvilágba és ezzel olyan utazást teszünk, ami egy globális, vagyis az egész Földre kiterjedő kollektív emlékrohamot idézhet elő. Képzeletben kattintsunk a kötés-horgolás ikonra!
A kötött - hurkolt technikát a Kreatim kezdeteitől kiemelkedően fontosnak tartottuk. Hogy miért? Mert ez az egyik olyan dolog, amiről nagyjából mindenkinek a családja jut eszébe először. A nagymamák, vagy anyukák által kötött kardigánok, sapkák, sálat, zoknik, kesztyűk. Csupa használati tárgy, ami hasznos és fontos és kifejezi az egymásról való gondoskodásunkat, főleg télen. A kötött cucc Jó meleg, nem fázunk meg, ha felvesszük, és mindig eszünkbe jut az, aki csinálta. Hosszútávon hordozza a szeretetet és gondoskodást; a fonal megszerzésétől addig, amíg valaki használja. Az alkotó nem adja ki kezéből a munkát, egy személyben képes elkészíteni egy többgenerációs darabot is pusztán emberi energiával és némi időráfordítással. Emberi energia és idő, amikről azt hisszük, hogy egyre kevesebb van belőlük, ezzel szemben akkora technikai apparátust építettünk magunk köré, amiben elveszni látszottak az emberi kéz alkotta, illetve saját készítésű dolgaink. A kicsit cikis de szeretettel kötött pulcsikat kizárólag családi eseményeken viseltük, hogy a barátaink meg ne lássanak benne, mert egy másik világot képviselnek, ami titkon a miénk. Mi választ el minket ettől a világtól, miért kellene szégyellnünk a nagyi által kötött darabokat? Úgy áll a helyzet, hogy nem kell, sőt...
Mindenki kérdezi, hogy a DIY és a recycling a gazdasági válság hatására kezd-e komolyabban a köztudatba kerülni? Ez is benne van a levegőben de a tendencia sokkal előbb kezdődött. Érdekes módon ebben a szemléletben most kezdtük el utolérni azokat az európai országokat, amelyekben nem volt rendszerváltás, hanem a fogyasztói társadalom töretlenül fejlődött és érte el a környezet/tudatosabb fogyasztási szinteket. Nálunk ez a rendszerváltás óta eltelt 23 évben csak most a válság hatására kezdett nagyobb teret nyerni, holott már jó 10 éve megkezdődött az erről szóló kommunikáció. A gazdasági, ökológiai, szociológiai prognózisok mind arról szóltak, hogy a társadalom fogyasztási szokásain változtatni kell. A volt szocialista országok tragédiája abban áll, hogy mire megszokhatták volna a fogyasztás minden kényelmét, természetesen a hátrányaival/szemeteléssel és környezetszennyezéssel együtt, addigra le is kell mondanunk ezekről szokásokról. Vissza kell keresnünk azokat a időket és helyeket, ahol még meg sem történt a váltás. Nosztalgiával gondolunk minden otthon, saját kézzel elkészíthető tárgyra és megoldásra. Ez a nosztalgia azonban nem fikció és nem merengés, hanem konkrét research/ kutatás a fenntartható módszerek után.
Hogyan lesz a kötés-horgolás progresszív civil utcai tevékenység? Hogyan és miért kerül az utcára a világ minden táján színes hurkolt felület? Mit jelenthet az, hogy „gerillakötés”?
A gerillakötés illegális tevékenység, amit nem kizárólag fiatal emberek végeznek. A Graffitihez hasonló szubkulturális kommunikációs eszköz. Amikor meglátunk egy kötött utcai lámpaoszlopot, vagy egy kötéssel beburkolt padot a megnyugvás érzése tölt el. Ez is lehet a pólusváltás része, ami az intim és nyilvános tereket cseréli fel. Energiát és időt nem kímélve egyre többen döntenek úgy, hogy a ránk zúduló, mindenre kiterjedő politikai szándékot mutató közéletbe és közterekre otthonosságot csempésznek. Ezzel tiltakoznak, vagy csak jelzik mindenki számára, hogy létezik egy komfortzóna amin belülre nem kell beengedni a nem kívánt hatásokat, és ezt a komfortzónát jobb, ha kiterjesztjük a város számunkra fontos pontjaira is. Ezzel fel is hívják a figyelmet arra, hogy más élettechnikai megoldások is vannak, mint amiket a társadalom kötelezően kijelöl a számunkra. A gerilla kötés, a polgári „engedetlenség” egy vidám formája, ami az otthoni és családias hangulatot csempész az utcákra. Nincsenek ellene rendeletek, szabályok, nem foglal több helyet, hanem beburkol meglévő utcai elemeket. A világ egyre több országaiban egyre kifinomultabb kötött-horgolt objektumok jelennek meg az utcákon és ez nálunk sincsen másképp.
Ma, 2012.12.07-én a Margit körúton kerül fel az Átrium Fim-Színház elé egy kötés, ami magát az Átrium belső terét idézi, kibújva a szürke utcára, megmutatva az art deco enteriőr kötött verzióját. Ez a mű arra szolgál, hogy érezzük magunkat otthon az Átriumban és környékén vasárnap, december 9-én a Kreatim-on, ahol ezen kívül sok más kézzel készült és kötött-horgolt tárgyat is találunk.
Elkészült a mai gerillakötés, amiről bátran és büszkén állíthatjuk, hogy az egyik legkomplexebb darabja lett a magyarországi street kötés-horgolás tevékenységnek. Köszönjük az alkotóknak!
http://www.facebook.com/groups/471649999512256/?fref=ts
Budapest, Átrium Film-Színház, Margit krt. 55.
